Hahó! Kis lurkó jelentkezik anyu pocakjából!
November elején költöztem ide és a fehér köpenyes bácsi szerint júl. 27-én hagyom el a jó kis fészkem. Addig igyekszem jól belakni és otthonossá tenni :o)
Anyu az első jeleket csak november legvégén kezdte érzékelni, de akkor még nem tulajdonított nekik nagy jelentőséget. Így csak az én titkom volt, hogy a ház már nem kiadó :o) Ám december első heteiben már úgy gondoltam, hogy mostmár ideje észrevenni engem, így jeleket küldtem anyunak. Az első akkor volt, amikor nagy adag csirkehusit sütöttek párolt brokkolival, amiből nem is csak egyszer akart enni az anyukám. Hát én már az elsőnél is jeleztem neki, hogy talán ezt nem kéne, de mikor másodszor is enni akart belőle, már határozottan felléptem ellene! Na ekkor már anyunak világossá vált végre a helyzet, így pár nap múlva meg is bizonyosodtak rólam, majd felkeresték ezt a fehér köpenyes bácsit. Addigra már anyu elég kevés dolgot tudott megenni (eléggé válogatós vagyok), és egyre kevesebb szagot bírt elviselni... A fehér köpenyes bácsi meg is nézett engem, anyuék is bámultak, hogy miféle teremtés lehetek én idebent, de nagyot kellett csalódnom, amikor anyu annyit mondott apunak, hogy "olyan mint egy nyuszi, vagy kis kacsa, vagy mint egy hóember". Na szép... A "rút kis kacsa", mi? Pedig a bácsi mondta nekik, hogy itt a feje, meg ott a szíve, még meg is hallgatták hogyan dobog! És már 7 hetes voltam és 11 mm!
Hát ezért szenvedtem én ennyire, hogy tudomást szerezzenek rólam?? Jól van, gondoltam, majd bosszút állok! :o) A következő hetekben még kevesebbet evett anyu, és még érzékenyebb volt a szagokra. Jó móka volt ;o))
Ezek után már nagyon odafigyeltek rám, és hétről-hétre kísérték a fejlődésem. Tudták mikor micsodám fejlődik ki, mekkora vagyok, és mit csinálok idebent.
Karácsonyra már 9 hetes voltam, és anyuék úgy döntöttek, hogy megajándékozzák a nagyszüleimet is ezzel a hírrel. Mindenki nagyon örült, hát még én, hogy így örülnek nekem :o)) Meg is engedtem anyunak, hogy az ünnepek alatt húst és egyéb jókat is egyen (persze csak mértékkel), bár a sült kolbásznak kimondottan nem örültem. Aztán az ünnepek után meg úgy gondoltam, hogy nehogy megfeledkezzenek rólam, inkább még mókázom anyuval egy kicsit ;o) Na jó, nem kínoztam már sokáig, mert kimondottan jól viselkedtek, így aztán a 12. hét környékén már megengedtem anyunak hogy húst egyen. Meg is lepődött rajta, amikor az első húsos ebédjét teljesen meg tudta enni :o)
Eddigre már anyu túl volt pár vizsgálaton, ahol mindent rendben találtak, és következett a 12. héten a genetikai ultrahang, amikor ismét láthattak engem. Nagyon izgatottak voltak, hogy milyen is leszek már, és hogy a fehér köpenyes bácsi mindent rendben talál-e, mindenem meglesz-e és mekkora lesz a tarkóredőm vastagsága. Jól megleptem őket. A múltkori "rút kis kacsából" már rugdalozó és integető kis manó lettem, és jófejek voltak, mert észre is vették, hogy integetek nekik :o) Ennek nagyon örültem az előző csalódásom után... A bácsi is megdicsért, hogy milyen szép aktív gyerek vagyok, szépen meg tudta mérni mindenemet. Igyekeztem a legjobb formámat hozni :o) És ismét meghallgatták, hogy milyen gyorsan dobog a szívem. Méreteim: ülőmagasságom 6 cm, koponyám 2 cm, a tarkóredőm pedig 1,3 (ami kifejezetten messze van a Down-kórt jelző 3 fölötti értéktől!).
Anyuék megkönnyebbülve és boldogan mentek el a vizsgálatról, és úgy gondolták, hogy mindannyian megérdemlünk valami finomságot, így beugrottak palacsintázni és forró csokizni. Nagyon örültem neki :o)
Azóta anyut ismét megszúrták egyszer, mert lehetősége volt ingyenesen csináltatni kombinált tesztet, amivel szintén az én egészségi állapotomat vizsgálták, és megkapták az eredményt is, minden kifogástalan. Nagyon büszkék rám, érzem :o)
Mostmár a 14. hétben járunk, nemsokára már átlépünk a 15.-be! Az otthonom már kezd egyre szűkebbé válni, úgyhogy a bővítésén dologozom. Bizony-bizony, házfelújítás van nálunk! Anyu pocija így aztán már egyre inkább látható, már nem tud sokáig rejtegetni a külvilág elől! :o) Kb. 12,5 cm vagyok, és már pisilni is tudok ám! Még szerencse, hogy a házhoz járó medence vizét gyakran cserélik! Egész jól jártam ezzel a hellyel! :o) Elégedett vagyok a szolgáltatásokkal egyelőre! Mozgolódni is nagyon szeretek, bár ezt még titokban művelem :o) Nem kell mindenről tudniuk az ősöknek, hát nem? ;o)
Szóval anyu pocakja már szépen növöget, és ha behúzná a hasát sem lenne már szép lapos. Már néhány nadrágot sem bír hordani, mert szorítják, úgyhogy jól haladunk :o) Azt beszélték apuval, hogy mostmár elmondják másoknak is, hisz olyan ügyesen viselkedtem, hogy dicsekedni szeretnének velem :o) Remélem sok mindenkinek okozok majd jó kis meglepetést! :o)
Így nézek ki anyával a 14. héten:
Szóval hahó világ, jövök!! :o)
