Ebben a hónapban nagyon sokat álldogálok már kapaszkodás nélkül. De ha anya megdícsér,én szégyenlős mosollyal lehuppanok a földre. Aztán már 2-3-4 (sőt párszor már 6) lépést is megteszek kapaszkodótól kapaszkodóig.
Ha járni nem is járok, de már két lábon közlekedek, csoszogok a két térdemen felegyenesedve.
"Brrrrr" megy egész nap mindenféle hanglejtéssel, de énekelve is.
"Hammm" mondom evés közben, de akkor is amikor anyát etetem.
Sokat mondogatom, hogy "hoppá".
Kanállal is egyre ügyesebben eszek. Ha anya is megfogja a kanalat, hogy segítsen, dühösen kirángatom a kezéből. Egyedül akarom csinálniii!!!
Visítok ha kell valami és nem kapom meg elsőre. Közben persze mutatom is amit szeretnék, és ha az etetőszékben ülök, akkor előre is dőlök amennyire a biztonsági öv engedi, és úgy mutogatok és nyögdécselek vagy kiabálok erőlködve (kesőbb azt kiabálom, hogy "ejj, ejj!"), mert nem érem el.
A kisörlők nagyon jönnek. Mind a négy! De még a jobb alsó kettes fogam is. Ennek köszönhető vagy sem,de éjszaka a két óránkénti ébredések gyakran pár percesekké váltak,és újra visszatértek az 1-2 órás ébrenlétek hajnalban.
Szeretem a nózizást (anya orrához dörgölni az enyémet).
Szeretek pancsolni a fürdőszobában: megengedem a csapot és vizezek (később már ügyesen el is zárom ha végeztem).
Mindenfélét megszakértek, szeretem a kütyüket. Lufik helyett is a lufifújó érdekel.
Ügyesen pörgetem a búgócsigát.
Én is szoktam fújni az orromat a kezembe.
Fürdésnél megmosom a pocakomat.
Anya felültetett a motorra, és nagyon ügyesen hajtom.
Szeretek focizni :o)
A rajzolásból már engem sem lehet kihagyni!
A konyhát naponta többször átrendezem anya "örömére" :o)
