Júliusban az egyik legfontosabb feladatom a mászás tökéletesítése volt - mostmár mászva futás lett belőle.
A lépcsőre is hipp-hopp felmászok, ha nem figyelnek egy pillanatra, de a teraszra is kimegyek ha nyitva van a teraszajtó.
A mászásból pedig augusztusban jött a felmászás. Mindenre felmászok, de tényleg mindenre! Pl. a konyhaszekrény fogantyúin (a középső fiók fogantyújába kapaszkodva már rakom is az alsó fiók fogantyújára a lábaimat), a játéktároló dobozokon, a könyvespolcon is indulok felfele, az etetőszékben is ha nem vagyok bekötve, felmászok a tálcájára vagy igyekszek a háttámla tetejére, a fürdőszobában a két lépcsős fellépőn (és másznék tovább a mosdókagylóra), a fürdőkádban is kapaszkodok és másznék ki, anya karjában ülve is mászok fel rajta. Szóval mindenhol ahol magasabbra lehet jutni, én felfele törekszek! De anyáék sajnos folyton levesznek mindenről :o(
És kapaszkodva 1-2 lépést is teszek.
Erős férfi vagyok, és nagyon szemfüles. Mindenre erővel csapok le, főleg ha valaki valamit fog megfog és én elérem! Mire megnézné azt a valamit, addigra már kitéptem a kezéből :o)
Az evőkém sajnos sokat romlott, nyáron hullámzó volt az étvágyam, aztán a nyár végére nagyon elutasítottam már a kanalat, így áttértünk a kézzel fogható falatokra. De nem szeretek az etetőszékben ülni, beültetni is csak cselesen tudnak, s nem is maradok benne sokat. Enni sokszor keveset szoktam inkább. Pár falat után már mennék a dolgomra. A kenyeret azért bármikor megeszem.
Egyre több a mókázás a tesókkal. Nagyon szeretek velük bohóckodni. Már fogócskázni is szoktunk. Nagyokat kacagok mindig amikor elkapnak. Meg amikor bohóckodnak velem.
Szeretek hintázni.
Még mindig sok ébredés és ébrenlevés van éjszaka. Nagyon unom az alvást. Nem érek rá egész éjjel aludni! Inkább jönnék-mennék, játszanék és szopiznék...
