A 2. hónap elején el kezdtem próbálgatni a hangomat.
Csak egy-egy "ee" vagy csukott szájjal kiadott rövid hangot adok, de végre van már valami a síráson kivül is. Azóta pedig egyre többször beszélgetek a családtagjaimhoz vagy a hintában levő forgó állatkákhoz.
Szintén a hónap eleje óta már nem csak az emberek haját nézegetem, hanem már a szemükbe nézek. És utánuk fordulok, ha eltűnnek előlem. Mindenhol mindent megfigyelek amerre hordoznak.
És napra pontosan 6 hetesen először rámosolyogtam anyára. Később már másoknak is megmutattam a mosolyomat, sőt a hónap végefele már micának is sokat mosolyogtam, amikor kedvesen beszélt hozzám szemtől szembe.
Néha elalszom a hintában, bár nem szoktam ott hosszat aludni, és általában sirdogálok is előtte, csak senki sem ér rá felvenni engem :o( Aztán így van, hogy abbahagyom, újrakezdem, megint abbahagyom, s ezt így párszor, aztán meg lecsukódnak a szemeim. Azért ha nagyon vágyom arra, hogy valaki felvegyem, nem hagyom ám annyiban a dolgot, addig ordítok, míg már levegőt sem veszek, akkor mindig felkap valaki :o)
Máskor meg nagyon nehezen megy az elalvás: csak valaki vállán, s ha letennének gyakran ébredek még mély alvásból is.
Mostmár igazi szopibajnok lettem, kifogástalanul szopizok, és ismét híztam egy kg-t! 2 hónaposan 4630 gr vagyok. Hol van már az a 2.5 kg-s pici baba...
A csúnya manók továbbra sem akarják békén hagyni a pocakomat sajnos, éjjel így továbbra se nagyon alszunk csak cicin és rövideket (az először még 2.5-3 órát is, aztán már örülünk ha 1.5-2 órát sikerül egyben aludni, hajnal fele már csak 30-45 perceket, vagy sokszor csak pár perceket szundítunk). Naaaagyon várjuk ennek a nehéz időszaknak a végét!!
