Tádáááámmmm, betöltöttem az 1 hónapot, én is elkezdem a napló írást :o)
Kezdjük a jó hírekkel: Egy hónap alatt híztam pont egy kg-t és nőttem 3 cm-t, vagyis most 3550 gr és 53 cm vagyok.
Nagyon figyelmes baba vagyok, sokat figyelőzök, forgatom a fejem mindenfele és meresztem a nagy szemeimet.
Nem csak ügyesen tartom a fejem, hanem kinyomom magam és át is fordítom a fejem mindkét irányba hasonfekvésben, már a kórházas napok óta. Erős gyerek vagyok! Nem hiába mozogtam annyit pocaklakban!
Nehezen indult a szopizás, nem értettem, anya miért akarja folyton betömni a számat, nem igen akartam szopizni, de ő nagyon kitartó volt, és a 4. hétre már úgy szopiztam, hogy többet nem panaszkodott rám :o) A kórházban még ordítottam a cicitől, aztán itthon már nem ordítottam, de szopizni nem igen akartam, úgy kellett belemaszírozza anya a számba a tejet, ami elég hosszadalmas volt, de aztán csak el kezdtem én is szívni (az elején csak rövid ideig, aztán már egyre tovább).
És jöhetnek a rossz hírek is: Nyűgös baba vagyok, ha nem valaki kezében vagyok, akkor ordítok, ha elalszom és letesznek, legtöbb esetben rögtön ébredek is, és engem is megkínoznak a szelek... A hasam folyton fortyog, éjjel pedig megszámlálhatatlanul sokszor ébredek és nyomok és nyögök nagyokat (hol sikerül pukizni, hol nem). Szóval nem sokat alszunk, és 2-3 órától kezdve anya cicijén töltöm az éjszakát, hogy aludjon is valamit a család többi része, és ne az én sírásomat hallgassák. Így nem sírok, csak állandóan ébredek, nyomok, nyögök, nyöszörgök összegömbölyödve és kifeszítve magam, anya pedig próbálja betömni a számat, hogy csendben legyek - na jó, azért én sem nagyon ellenkezek ;o) Ébrenléti időben annyira nem visel meg a dolog, mert elvonja a figyelmem a sok látni- és hallgatnivaló. Néha azért rámtör a sírás egy-egy kakilás előtt.
A pelenkázást, öltöztetést nem szeretem, de a fürdetést a 3. héten megszerettem! Azóta azt már nem ordítom végig :o) Az előbbi kettőt viszont nagyon is!
A nővéreim kezében sem ordítok már mindig, csak ha nyűgös kedvemben vagyok, vagy Eszter úgy szeretget, ahogy az nekem nem jó. Amúgy még mindig versengenek értem, sokat kérnek a kezükbe, sokat szeretgetnek, micára már rá is mernek bízni! Eszter pedig minden reggel megörül nekem, amikor felkelek :o) Aztán persze kapok tőle bőven mást is, tovább adja, amit annak idején ő kapott a micától...
