A legújabb szavam a kicsi, amit így mondok: csicsi, ticsi, tyityi. Már azt is mondom, hogy "ticsi baba", ha meglátok egy kisbabát :o) Hiába, a babák és kisgyerekek a gyengéim, nagyon szeretem őket, és folyton szeretgetem mindenhol :o)
Továbbra is csak "apa" van, már anyát is szoktam "apa"-nak szólítani, de egyik nap véletlenül kicsúszott a számon, hogy "anyaaaa", aztán rögtön ki is javítottam apára. Mikor anya visszakérdezett, hogy tényleg kimondtam, hogy "anya", én csak ráztam a fejem, hogy nem, de nagy vigyor volt az arcomon, odaszaladtam hozzá és megöleltem. Aztán azóta se mondtam...
A csiga-biga "páppá" lett, abból, ahogy szoktam énekelni a Lassan jár a csiga-bigát (páppá páppá páppá páppá).
És már nem csak csiga-bigákat rajzolok, hanem kígyót is, és közben sziszegek, és építeni is szoktam kígyót a játékokból.
Továbbra is sok mindent szeretek egyedül csinálni, nem hagyom, hogy segítsenek... Az öltözködésből még mindig perpatvar van, mert nem haladok vele, amit sikerül ügyesen felvenni, azt is levetem utána. Már a lépcsőn is egyedül közlekedek, de van amikor meg kifejezetten azért hisztizek, hogy anya fogja a kezem, de közben nem akarok haladni, ő meg sietne - na ilyenkor persze nem akarok egyedül menni :o)) Az etetőszéket rég felszámoltuk, mert sehogy nem akartam már beleülni, már a nagy asztalnál ülök, és folyton "oáááá" (nagy) kanalat és villát kérek (bár az utóbbi napokban már amikor automatikusan adták a nagyot, én kértem a "ticsi"-t (de nem ám a gyerek kanalat, hanem a rendes kiskanalat).
Egyre többször szeretnék beszállni mica játékába, amiből legtöbbször veszekedés kerekedik, mert én még nem tudok úgy játszani, ahogy ő, s ez neki nem tetszik. Nem az ő szabályai szerint játszok, nem azt és úgy csinálom, amit s ahogy ő szeretné, és rögtön kész a baj. És persze nekem is mindig az kell, ami neki, és utánozom mindenben. Bohóckodásban viszont mindig jó társak vagyunk :o) Részt veszek a családi társasozásban is, nem lehet semmiből kihagyni!
