Ebben a hónapban két új szóval bővült a nem túl gazdag szókincsem :o) Mutogatással azért mindent jól megértetek, nem kell kétségbeesni :o)
Az "apa" szó után egyszer csak el kezdtem mondani a babát is, az elején leginkább p betűvel ("papa"), s így már Ernő papára és Gergő tatára is mondom, hogy "papa". Illetve a hónap legvégén a "nem" szót is el kezdtem mondani (eleinte még "nyem" volt), és használom is nagyon sokszor (míly meglepő ;o)).
És azt is el kezdtem mondani, hogy "Ott a nyau", "ott a vau-vau", "ott a baba", "ott a apa", stb.
Továbbra is nagyon szeretek kicsikkel barátkozni. Folyton simogatom őket, óvatosan megölelem, hozzájuk bújok, néha még puszit is adok nekik. Nagyon nagyon szeretem a kis gyerekeket és a babákat :o) Azért még gyakran úgy közeledek először hozzájuk, hogy közben fogom anya kezét is, de ha minden rendben van, akkor elengedem, és szeretgetem őket. Persze ha valaki hozzám közeledik így, akkor visítva futok anya lábához.
Egyre többet öltözködök. Mindegy kinek a cucca, a játék babáé vagy a család barmely tagjáé, sorra mindent fel akarok venni magamra, akár több rétegben is. Ha elakadok, akkor visítok, ha anya segítene, szintén visítok, s levetkőzésnél is ugyanez a helyzet. Szóval jó kis hisztiket generál ez az öltözködés, de akkor is újra és újra nekifogok, napjában jó sokszor, és anyának nem engedem, hogy segítsen, tolom el a kezét és intem, hogy nem :o)
Amikor ők akarnak engem öltöztetni se mindig engedem, szeretném én csinálni, aztán mikor hogy sikerül... A cipőt valamiért folyton fordítva akarom húzni, és nagyon nem akarom megengedni, hogy segítsenek.
Birtokba vettem a futóbiciklit is a hónap közepén, s egész ügyesen megyek vele, már nem kell tartani, nem dőlök el.
A pelenkázás még mindig bajos... A hónap elején annyira nem engedtem, hogy bepelenkázzanak, hogy levették rólam a pelust. Én meglepően ügyesen szóltam legtöbbször és pisiltem bilibe is wc-be is, de aztán a kakival akadtak némi gondjaim (először csak elpotyogtattam itt-ott néha, aztán már féltem tőle, és nem mertem se bilibe, se wc-be kakilni, de aztán már a pelusba se, visítva toporzékoltam), így anya inkább visszaadta rám a pelust. Azért azóta is gyakran szólok, hogy pisilni kell, és megyünk pisilni, de persze megy a pelusba is jócskán. Nem baj, még van időm... és a tesó is jön, úgysem a legalkalmasabb most az időpont erre. Csak legalalább engedném a pelenkázást, és ne rugdosnám össze mindig anyát nagy hiszti közepedte...
Várjuk a kistesót: Az Anna Peti-ben sokat nézegetem azt a mesét, amikor Gergő születik, s mindig mutogatom anya pocakját is meg az enyémet is. Amikor képeskönyvben babát látok, akkor is mutatom a pocakunkat. És a sok babadologra, amik sorra előkerülnek, és anya inkább velük foglalkozik, mint velem :o(, mutogatom, és mondom, hogy "baba". Puszit is szoktam néha adni magamtól anya pocakjára :o)
