A hónap közepén végre kibújt a 4. szemfog is! Már csak a 4 hátsó maradt vissza :o)
El kezdtem mondani a kutyaugatásra a "vá"-t, s a hónap végére "váu" lett belőle. A cicanyávogást is tudom, de csak ritkán mondom, hogy "meáu".
Ha valami nincs, akkor mondom, hogy "hm-hm" és közben mozgatom a kezem a Vera mamától tanult "van valami nincsen semmi" játékból (pont mint mica is annak idején). Ezt csinálom akkor is, ha valami elfogy, vagy ha valami/valaki eltűnik (vagy én rejtem el), s amikor újra látható, akkor mondom, hogy "ottaaaaa!".
A hoppá-t is sokat mondogatom továbbra is ha valami leesik, vagy megbotlok, stb, igazából ez lett az első "szavam".
Egy ideje már ügyesen barátkozok másokkal, de ha találkozok egy erősebb akaratú gyerekkel, akkor hátralépek, s ha kell, mindent odaadok, nem szállok harcba (nyűgos napjaimon még sírok is mellé). Továbbra is félénk gyerek vagyok.
Micával viszont egyre többet csibészkedünk, aminek anyáék sokszor nem örülnek (főleg amikor evés közben vagy már inkább helyett bohóckodunk). Ha mica pörög (ami elég gyakori), akkor én is vele pörgök (ha nem vagyok rossz kedvemben, mert akkor csak félek tőle és menekülök). És sokat szeretgetjük is egymást, persze nem mindig úgy, ahogy az a másiknak is jó lenne :o) Puszit adni is nagyon szeretek, meg ölelgetni is (persze nem akárkit és nem is rendelésre!)
Megszerettem a képes könyveket, folyton viszem anyáékhoz, és mutogatok, hogy mondják, mi micsoda. Néhány dolgot én is megmutatok, ha kérdik, hogy mi hol van, de nem sok kedvem van hozzá, egy idő után ismét inkább én mutogatok és várom, hogy mondják, hogy az micsoda. Ha nem kapok választ, akkor szóvá teszem! :o)
