Eddig is félénk voltam, de mintha ez most még jobban erősödött volna...
Ha sokan jönnek hozzánk, s pláne ha mi megyünk idegen helyre, rácuppanok anyára, s ha le akar tenni, én ordítva kapaszkodok belé. Ha valakihez néhány mp-re odamerészkedek, az már nagy szó!
Még nem járok önállóan, de már nem akarok mászni se. Ha a közelben van valaki, elkapom a kezét és irányítom, hogy merre menjünk. Ha nincs senki és kapaszkodó sincs, akkor legtöbbször felegyenesedve csúszok a térdeimen (a kezeimet nem teszem le), vagy valami furcsa módon kezdek mászni, hogy az egyik lábamat próbálom egyesen tartani (egyik lábammal térden, másikkal pedig talpon). Nagyon szeretek sétálni, ha fogják a kezem, s erős akarattal irányítom a kísérőmet amerre én szeretnék menni. Stabilan is járok így. Anya szerint menne már ez nekem kapaszkodó nélkül is, csak a bátorságom hiányzik hozzá. Még októberben tettem is 2-3 lépést kapaszkodó nélkül apa unókatestvéréhez, s Szilveszterkor ezt megismételtem anyához is, aztán annyi.
Az étvágyam megjött, sok mindent megeszek, bár továbbra is igaz az, hogy amit egyik nap jóízűen eszek, azt legközelebb nem biztos, hogy megeszem. S az is megmaradt, hogy sok féle dolgot szeretek enni, mindenből egy kicsit, aztán jöhet a következő.
Sokat fejlődött a kommunikációs képességem. Jól megértetem magam mindenkivel. Sokat mutogatok, hogy mit szeretnék, s mellé mondom, hogy "hm" vagy "öh". Érthetően jelzem, hogy mit szeretnék, pl ha üres a poharam, odanyújtom anyának, s mondom, hogy "öh". Ha begurul valami a kanapé alá, megint megy az "öh öh", és mutatok oda, lehajolok, nézem, szólítom az embereket, hogy valaki segítsen. Ha szeretnék valamit, akkor rámutatok, és mondom, hogy "öh" (csak győzzék kitalálni, hogy a sok dolog közül mire mutattam). Ha szeretnék felmászni az ágyra, kanapéra, próbálkozok, de nem megy, és mondom, hogy "öh", már jönnek és tólják fel a popómat. Szóval mindent el tudok mondani az "öh"-el :o)
Az alvásomon még mindig bőven akad javítanivaló.. Éjjel hol gyakran ébredek, hol nem akarok visszaaludni, s fent vagyok 2 órán át, de néha az is megesik, hogy csak 1-2x ébredek. Sőt, egyszer az is megtörtént ebben a hónapban, hogy csak reggel 6kor ébredtem.
A kis lépcsőn már szó nélkül letolatok, már nem érdekel, hogy nem engedik meg, és elcsászkálok mindenfele, pl a koszos cipőkhöz :o) Az emeletről is elindultam már kétszer, azóta nem engednek ki az előszobába...
A kocsiban mindig kérem a mica kezét, ha elveszi, reklamálok. Szeretem fogni a kezét :o)
