Mászás, mászás, és mászás, mostmár nincs megállás (pelenkázás és altatás közben sem), csak felállás!
Anya után, a gyógytornász Bibi nénje is kezelésbe vette a bicegő lábamat, és együtt másztattak, míg ki nem javítottam a hibát, s mostmár ügyesen mászok. Az elején még csalogatni kellett, mert lusta voltam nagyon (csak settenkedtem néhány lépést kómotosan), de lassan-lassan egyre messzebbre jutottam és egyre gyorsabb lettem.
Így hát új lehetőségek nyíltak meg előttem, el kezdtem felfedezni az egész környéket. Nagyon élvezem ezt azóta is, alaposan megvizsgálok mindent.
Az altatások rémesek lettek, és dupla olyan hosszúak, mint eddig. Zokon veszem, hogy anya nem akar hagyni mozogni, hanem újra és újra visszafektet, akárhányszor elindulok. Sajnos nagyon kitartó, de azért van amikor én győzök, és kitesz mászni és játszani, hogy később próbálja meg újra az altatást. Ennek meg az az eredménye, hogy a fáradtságtól rettenetesen nyűgös leszek, ráadásul az alvásidő is tolódik, így a délutáni már túl későre esik (néha el is marad).
Ráadásul az éjszakai alvásom is egyre rosszabb...
És kibújt már a 3. fogam is, és nagyon készülődik a következő 3. Meg is látszik rajtam... :o(
Az akaratom is egyre erősebb, már nagy hangot adok a nem tetszésemnek, amikor valamit elvesznek tőlem, vagy nem engednek meg, és közben kézzel-lábbal kapálózok.
Fotók és videók később...
Fotók:
Bár úgy tűnhet, hogy támasz nélkül állok, azért egy picit támaszkodok a szekrény foganytyújába
Mostmár itt is mindent elérek :o)
Juhhuuu, innen aztán lehet pakolni :o)
Videók:
