A 8. hónap egész mozgalmasan telt, végre belelendültem a mozgolódásba!
7 hónaposan és 9 naposan végre átfordultam hasról hátra. Az úgy történt, hogy anya az esti fürdetés után pelenkázni akart, nekem meg nagyon tetszett a takaró amin feküdtem. Olyan könnyedén fordultam át, mintha már hónapok óta forgolódnék. Utána jó ideig mindig rögtön fordulni akartam, ha a hátamra fektettek.
Az ülés már hibátlanul megy, sokáig elücsörgök, úgy szoktam játszani is, a fekvés már szóba se jöhet.
Kúszás nyomai még sehol... De a hónap végére felálltam a kiskádban, amikor a tesómat kerestem aki elbújt a nagy kádban, majdnem ki is fejeltem, így mostmár én is a nagy kádban fürdök a tesómmal. Azóta is folyton csak álldigállni szeretnék, amikor anya le akar ültetni, akkor is megfeszítem a lábaimat, s tartom őket kinyújtva, de aztán valahogy mégis anya nyer.
És szintén a hónap végére elérkeztem oda is, hogy ülésből előre hajlok, és nyúlok a távolabbi dolgok után is, amiket amúgy nem érek el, és persze ennek mindig orra esés a vége. Anya reménykedik, hogy ebből elindul majd valami mászás is talán...
És még egy újdonság a hónap legvégére: kibújt az első fogam! A fogzás jelei már régóta megmutatkoztak, s anya már Húsvétkor várta az első fogacskát, de az csak most bújt ki, épp amikor a 8 hónapot töltöttem.
Az éjszakák elég rémesek lettek, sokszor óránként ébredek, s olyan is van, hogy nem akarok visszaaludni :o(
Képek és videók később...
