Elkezdtem az ovit, s várom a tesót...
Hát... nem telnek zökkenőmentesen a heteink...
Az ovit nehezen fogadtam el, nehezen szabadultam fel, tiltakoztam minden erőmmel... 3 hét ovi után, amikor már épp kezdtünk jó úton haladni, lebetegedtem. Egy hét otthonlét után kezdhettünk mindent elölről. Nagy nehezen ismét visszaszoktam. Az óvónénik unszolására már nem csak velük, hanem a gyerekekkel is játszok. Legjobb barátom Vitéz és Lili, de Regit is sokat emlegetem, meg néhány másik gyereket is. Sárával és Zorkával pedig akkorákat játszok a játszótéren, mint még soha, pedig együtt nőttünk fel a játszón...
Azért dacolok ám rendesen, 1-1 kis ideig minden nap bepisiltem alvásidőben, pedig nem is aludtam. Aztán amikor ez megszűnt, el kezdtem rendetlenkedni és hangoskodni. Énekelek, rugdalok mindent a lábammal, csörgök-zörgök azzal, amit elérek, stb stb. Nem vagyok hajlandó aludni. S október végére már otthon is bevetettem az alvás elleni tiltakozásomat, megy a kínlódás, harcolás... Kijelentem, hogy nem fogok aludni, és mindent megteszek, hogy ne sikerüljön... Aztán persze nem bírom a délután hátralevő részét...
Az ellenállás nagyon megy minden másban is, az egész napom ebből áll otthon, anyáékat rendesen kicsinálom... Persze azért nekem se lesz jó a vége, mindig megy a hiszti, sértődés, nem szoktam jól járni én se, de azért folytatom utána is a dolgot. Hát így telik a 39. hónapunk, a tesó érkezése előtt...
A tesót azért várom, készülök nagyon, sokat babázok, pocakosat is játszok. Egyre többször teszem be a babámat a blúzom alá. Egyik nap már így mentem a sókuckóba is anyával villamoson. Jó fél órás út volt, s ketten mentünk pocakosan. Egyszer kilógott a baba keze, mondtam anyának, hogy megsimogathatja, de aztán visszatettem, mert "még nem születik meg, csak később!" Anya hasa pedig egyre többet keményedik és fájdogál, mert készülődik kifele a hugicám. A nevét még nem tudjuk, csak majd ha megszületik.
Gyerekszájak:
Doktornénist játszottam. Megvizsgáltam a betegeket, kértem a következőt, pont mint a doktornéni a rendelőben. Aztán kimentem anyához a konyhába, és mondtam, hogy "Na, megvizsgáltam minden beteget. Ma nem voltak sokan. Mehetek haza." Anya kérte, hogy a logicot tegyem közben a helyére ha már nem játszok vele, de én meg kioktatóan replikáztam: "De anya, a doktornénik nem játszanak logicoval! Ők a beteg gyerekeket gyógyítják!", s azzal tovább álltam.
Egyik este vacsorához keszülve ezt kérdeztem anyától: "Anya, az asztalra fel szabad másznom?" A válasz persze egy határozott "nem" volt. Erre én: "De akkor apa miért ült rá amikor nézte a TV-t??!!" Aztán együtt jól megszidtuk apát :o)
Továbbra is a világos kék a kedvenc színem. Egyik nap, amikor szokás szerint kézmosás közben nézegettem magam tükörben, mondtam anyának, hogy "anya, vegyél nekem hajpántot, jó? Olyan virágosat! Világos kék legyen!!! Világos kék virágos, jó?" S ha valami világos kék színű (még a közepes kék is beletartozik), arra mindig elmondom, hogy "ezt szeretem", "ez a kedvencem".
Skype-oltunk Ida néniekkel:
Ők: "Mondj egy verset nekünk,"
Én: "Nem tudok, mert meg kell gyógyuljak. Egész éjjel beteg voltam valahogy."
Főzőcskéztem, de közben pisilnem kellett. Miközben szaladtam a wc-re, kértem, hogy "Anya rendezd el a dolgokat addig." Aztán mikor kész voltam, kérdeztem, tőle, hogy "Anya elrendezted a dolgokat?", s mikor láttam, hogy valóban elrendezte, akkor megdícsértem: "Jajj de ügyes vagy!"
Gyurmáztam, és ahogy nyomtam kifele a gyurmát a nyomóval, mondtam, hogy "kimerészkedik a gyurma".
Főztem anyának, aztán ezt mondtam neki: "A lényeg az, hogy most te főzzél nekem."
Fotók:
Régi bölcsis társammal, Leventével a játszón (oviban külön csoportba járunk, de néha odamegyek hozzá játszani az udvaron)
A festő
Az író
Nekem is ott a pocakomban anya kistesója!
Na?
Házikó kisbabáknak és anyukáiknak kerítéssel
Téli ruhapróba
Sókuckózunk takony ellen
Maszat
Bandzsítani is tudok anya bánatára...
Ovis szerelem (Vitéz)
Na ki eszik gyorsabban?
Csikizés Attilával
Furulya
Kész a vacsora!
Megyek bevásárolni!
Várj anya, segítek!
Most telefonálok, ne zavarjatok!
Anya, gyere, nézd meg! - reggeli felöltözés helyett...
Barátkozás a busz parkolójában
Október elején Szigetváron is jártunk, anya nélkül (őt a pocakja már nem engedte), és egyúttal Pécset is megnéztük:
Ebédre várva
Az ebéd
És a játék
Meglátogattak másik Vikiék minket, és hoztak cuccokat a tesónak:
Pocak szeretet:
Nagy ölelés a tesónak :o)
És egy óriás puszi is :o)
Itt a lábikója :o)
Remekműveim:
Süt a nap, felhős az ég, és esik az eső bele a Dunába
Már virágot is rajzolok!
A hullámzó Duna
A tündér szárnyát, a méhecskét és a madárkát anya színezte ki, a többit én
Hajtogattam
Rajz a tesónak
Bevásárló lista és virág
Videók:
Kisbabát alakítok
Csúnya mese
Tollbamondás
Sára pajtásommal a játszón
Őszi szünetben, utolsó előtti pocakos napon még Ringatón és Zeneovis foglalkozáson voltunk
És ismét egy kedvenc Kolompos koncert
