A dokibácsi viszont egyre csak azt mondogatta, hogy ebből inkább október vége lesz, mint november eleje, szépen tágulgatott a méhszáj, rövidült a méhnyak. Azért anya mégsem hitt neki, mert a tesómmal is minden így volt, s mégse jött előbb. De a dokibácsi csak mondogatta, hogy jövő héten már nem hiszi, hogy találkozunk a rendelésen. Ez volt a 38 hetes kontrollon is. De anya fogadni mert volna, hogy úgyis találkozunk.
De aztán este el kezdett fájdogálni a hasa, egyre erősebben, s éjjel alig aludt. Következő nap és éjjel is fájdogált, már azt hitte, szülünk, de péntek reggel elmúlt minden. Onnantól csak keményedések és kósza jóslók jöttek, ami volt bőven a tesómmal is annak idején. Vasárnap tűnt fel, hogy a hasa még lennebb ment, mint eddig. Aztán kedd este hasmenéssel indult a dolog. Onnantól megint erős fájások jöttek, amik már lefele sugároztak, úgyhogy anya megint szülni készült. Éjjel semmit nem sikerült aludnia, s másnap is egész nap fájt a hasa, alig várta, hogy du menjenek a 39 hetes kontrollra, s a dokibácsi megnézze, hogy mi a helyzet. Hát a helyzet az volt 30-án fél 7 környékén, hogy a méhszáj már bő 2-3 ujjnyira nyitva volt, s a dokibácsi csak annyira engedte el anyáékat, hogy a tesómat elrendezzék, és elhozzák a kórházi cuccokat. Este randevú a szülőszobán!
Így indultunk a kórházba:
Fél 10-re értünk be, közben a kocsiban egyre erősödtek a még mindig rendszertelen fájások. Megvizsgálták anyát, és közölték, hogy 4 ujjnyi elsimult méhszájjal még aznap megszületek! Huhh, mostmár anya is el kezdett kicsit izgulni :o) Az aznapból már nem sok volt hátra :o)
Dokibácsink is megérkezett 3/4 10-kor, és 21.57-kor burkot repesztett, amivel azonnal jöttek is az erős, sűrű fájások először 3 percenként, aztán 2 percenként. Anya még kikérezkedett pisilni, aztán állt egy kicsit, majd labdát kapott (most sikerült az, ami a tesónál nem jött össze: hagytuk, hogy segítsen a gravitáció). Fél 11 előtt kicsivel már jött is a tolófájás, így gyorsan felfeküdt az ágyra, és én elindultam szépen kifele. 22.46-kor pedig kibújtam egyik kezemmel a fejemen. Fel is sírtam ügyesen, bár inkább nyöszörgés volt, mint sírás (nincs olyan nagy hangom, mint a tesómnak!), de amint anya mellkasára tettek, el is csendesedtem.
Hát így jöttem én express járattal a világra :o)
Miután megtörölgettek és bepólyáztak, odaadtak apának, és visszamentünk anya mellé. Aztán jött két óra összebújás és szopizás. Fél 1kor mentünk le az újszülött osztályra, ahol kis ideig külön pihengéltünk anyával, de aztán hamar jeleztem az anya hiányomat, és be is vittek hozzá. Onnantól már végig vele töltöttem a kórházi napokat vasárnap du-ig, amikor végre hazajöhettünk a tesómhoz!
Induláááááááás:
És érkezéééés:
