Anyának szülinapja volt. Kétszer is megünnepeltük, s bár nem tervezetten, de mindkétszer volt torta is.
Először a napján ünnepeltünk. Ott kezdődött, hogy Bibi nénje jól meglepte anyát kedvenc epertortájával a munkahelyén, szövetkezve a munkatársaival. Volt nagy meglepetés, főleg, mikor anya megtudta, hogy Bibi nénje a fő elkövető, pedig akkor épp ott se volt! Aztán előbb jött értem a bölcsibe, és mikor elmesélte, milyen meglepetésben volt része, és miért is volt a meglepetés, én sértődötten csak annyit mondtam, hogy "De én is akartam enni a tortábóóóól!!!" Szerencsére anya hozott nekem is belőle :o) Aztán felültünk a metróra, hogy bemenjünk a belvárosba. Hűűű, nagyon érdekes volt a metrózás, féltem is meg élveztem is egyszerre. Az nem tetszett, hogy nagyon hangos volt, és attól féltem, hogy leesek a földre. Szorítottam anya kezét, s ő is fogott engem. Aztán villamosoztunk is! Majd hajókáztunk a Dunán! Utána pedig sétáltunk egy nagyot a Duna parton a Batthyány tértől a Lánchídon át a Vörösmarty térig. Nagyon élveztem a sok látnivalót és a pezsgést. Aztán ott nagy örömöre fagyiztunk is. Végül pedig megvacsoráztunk egy thai étteremben, bár inkább csak anyáék ettek, mert én már jól laktam a fagyival. Aztán hazametróztunk, és még egy megálló erejéig felültünk a villamosra is. Hazafele már felszabadultabb voltam a metrón, jól eltársalogtam a szemben ülő nénikkel.
Hát így telt az a délután :o)
"Nézd csak, itt vagyunk!"
Ott jön ki a villamos az alagútból
Fagyiiii a Vörösmarty téren :o)
Úgy láttam, sokan szeretnek itt ülni, úgyhogy én is kiprobáltam :o)
"Anya, ez kutya??"
Hazafele már csak lazán metrózok
A második ünneplés pedig szombaton volt, a pünkösdi búcsú idején. Finom ebéd és még finomabb torta készült, amíg én Edi nénjénél játszottam Csöre mamáékkal. Aztán ettünk, ittunk, tortáztunk, s én alig akartam elmenni aludni.
Hurrá, jön a tortaaaa!!!
Dávidka is felköszöntötte anyát virtuálisan:
