Idén izgalommal tele vártam a Mikulás bácsit, és többször is találkoztam vele.
Először egy bulin találkoztunk. Egy csúnya krampusszal érkezett... Krampuszokról nem is hallottam még, erre odatalált a legrondább. Amikor megjelent a Mikulás bácsival, csak sikítani tudtam, s még sokáig reszkettem anya kezében, s nem tudtam levenni a szemem a csúnya szájáról, szeméről, és orráról. A Mikulás bácsihoz is alig mertem odamenni miatta, és nem is hagyta, hogy szépen elénekeljem az éneket, folyton rémisztgetett a csúnya villájával.
Aztán anya munkahelyén is találkoztam a Mikulás bácsival. Ide szerencsére kedves krampuszok kísérték.
Itt volt sok színes lufi is :o)
Majd a bölcsiben is hozott ajándékot! Oda már nem merték elkísérni a krampuszok! És ott többször is meglátogatott minket mielőtt az ajándékot hozta. Megsimogatta a buksimat, megleste, hogy mit csinálunk, s mi mindig énekeltünk és verseket mondtunk neki.
Végül pedig otthon is hozott ajándékot, de akkor nagyon siethetett, mert nem találkoztunk, csak telerakta az ablakba kitett csizmámat, és már ment is tovább a többi gyerekhez. Azért én így is nagyon örültem az ajándékoknak :o) Mind bevittük a szobámba, és kijelentettem, hogy ott maradnak velem éjszakára. Másnap pedig reggel is és bölcsi után is rögtön az ajándékokhoz szaladtam, és azokat csodáltam.
