Idén is akkor mentünk el nyaralni, amikor mindenki hazatért, és bölcsibe, oviba meg suliba járt már. Megjött az ősz, mi meg elhúztunk melegebb éghajlatra. Vagyis azt hittük így lesz, de idén nem volt kánikula.
Ezúttal Hvar szigetre mentünk, Milnaba, egy csendes kis falucskaba Hvar varos mellett.
Bár az idő nem volt a legideálisabb, azért mi így is kinyaraltuk magunkat!
Főleg én... Tavaly még csudajó baba voltam, aki többnyire azt csinálta amit a szülei akartak (bár akkor is voltak már hangos és erős akaratkinyilvánítások, de még kezelhető voltam), idén már erősen dacoló, túlságosan is önálló, akárhol és akárhogy nem alvó gyerek lettem, sok sok hisztirohammal. Izgatottan vártam a kirándulásokat, szerettem a hajókázásokat, a fagyikat, az árusok millió törékeny csecsebecséit mindenhol, és este is boldogan meséltem, hogy mit csináltam és miket láttam aznap, de mégis túl sok lehetett nekem a program, és pláne a fegyelmezés és az alváshiány. Szerettem volna egyedül szaladgálni, arra, amerre én gondoltam, bemenni templomokba és boltokba csak úgy engedélykérés nélkül, játszani a törékeny áruval, gyerekek után elszaladni, és közben egyáltalán nem érdekelt, hogy anyáék hol vannak, merre mennének, mit szeretnének. Hogy majd úgyis visszamegyek hozzájuk? Na persze :DD Rég elfelejtettem őket, amikor idegesen fogták meg a kezem, és húztak vissza nagy fegyelmezések közepedte. És különben is, ne fogják meg a kezemet, én már nagy lány vagyok, ne érjenek a kezemhez! Akkor inkább leülök a földre és csapok egy nagy hisztit és nem megyünk sehova!
A tengerrel meg úgy voltam, hogy az elején nagyon élveztem, nem lehetett leállítani, mindig egyből akartam belemenni, ruhában, naptej, karúszók és szülők nélkül. Jókat lubickoltam, úsztam, messzire is. Aztán szeles napokon már féltem a hullámoktól, s amikor néha itt-ott strandoltunk más helyeken, akkor pánikba estem a mohás kövektől, úgyhogy a végére elegem lett belőle, és utolsó napokon már csak a parton játszottam inkább, és vizet is anyáékkal hozattam. Ott viszont sokat kavicsoztam, mászkáltam, csigáztam, kagylóztam, rákásztam, de azért néha azt is kijelentettem, hogy menjünk haza.
A szigetet bejártuk keresztbe-kasul, jártunk városokban, strandoltunk csendes kis öblökben, kocsiztunk alagutakban és sziklák szélén, és áttaxiztunk a közeli Pokol szigetekre is motorcsónakkal.
Hazafele pedig megjártuk a Biokovot és megnéztük a Krka vízesést, ahol ismét frászt kaptam a mohás kövektől, így végül nem úsztunk oda a vízeséshez, és csak anya járta körbe a megadott túraútvonalat, amíg engem apa tologatott, hogy aludni tudjak. Eközben Brodarican aludtunk két éjszakát.
Fotókhoz katt a linkre.
Néhány videó:
Vihar
Reggeli ébresztő
Lubickolás Milnaban apával
Lubickolás Milnaban anyával
Lubickolás Mlini beach-en a Pokol szigeteken
Lubickolás és a mohák a Zukova öbölben
Fent a Biokovon
