Egy szombat reggel beültünk a kocsiba, és elutaztunk Kecskemétre, hogy gyerekekkel és szüleikkel töltsük a napot.
Még indulás után felvetttük Dettit és Gergőt (akiről kiderült, hogy mégsem Gergő tata), akik beültek mellém, anya meg előre ült apa mellé. Megszeppentem, de egy ideig tartottam magam. Aztán már az autópályán voltunk, amikor kitört belőlem a sírás. Igen, megijedtem, de nagyon. Valahogy azért sikerült lenyugodni, így nem lett helycsere, sőt visszafele már követelőztem beüléskor, hogy jőjjön Detti is, mert igencsak megszerettem.
Egész nap példa értékűen viselkedtem, se evéssel, se alvással, se a viselkedésemmel nem volt semmiféle gond, még a husikat is szó nélkül megettem. Mindezt főleg azért tettem, mert anya mindig panaszkodik, hogy milyen hisztibajnok vagyok. Na hát most igyekeztem őt "megszégyeníteni". Nem is hisz már senki neki :o)
Nagyokat játszottam kicsivel és naggyal, és miután hazaértünk, még sokat emlegettem a gyerekeket. Nagyon jól éreztem magam!
Kukucska Vikivel és Benivel
Volt sok finomság is :o)
Tetszel nekem, Zsombi!
Hahó, itt Haacsa Vittója!
Na, mostmár tényleg beléd habarodtam!
Gergő te csak főzzél valami finomat, amíg én kocsizok!
Megnéztem, hogy tényleg olyan kényelmes-e, mint Lorcsi mutatja...
Zsófi baba nagyon tetszett nekem :o)
Játszol vele?
Na, akkor én is főzök valami finomat még!
