Kis lurkók naplója

Hát telik az idő, már 1 hónapja idekint nyomom... Sok minden történik, és nem mondanám, hogy könnyű ez az élet... Túl vagyunk már a sebes mellbimbóktól kezdve, lázas mellgyulladáson és a tejmennyiség megcsappanásán át, a sok sok hasfájásig  (igaz ez még most is tart)…

Fáradt anya és fáradt lánya... Én nem tudok aludni, anyát meg nem hagyom. Nehogymár nélkülem aludjon!

Mostanában néha sírás helyett csendben figyelőzök. A ritka csendes pillanatok egyike, amivel mindenkit megörvendeztetek, épp ma délelőtt esett meg:

Evés után édes pihenés (szigorúan csak anyán! A kiságyban nem megy) a bárpulton könyökölve:

Haló kérem, itt apa :o)  

Egyetlen dédim és Gerő papa is eljöttek megcsodálni, és vígasztalni a sok sírás közepedte: