Anya munkahelyére ellátogatott a Mikulás bácsi két krampuszával. Megnéztük mi is.
Előtte viszont még levelet írtam neki:
Kedves Mikulás!
Úgyis tudod, hogy ki vagyok, és milyen jó kislány voltam, de azért emlékeztetlek, csak hogy tudd, hogy mérd az ajándékomat ;o)
- Bár az elején nem szerettem, de már nagyon ügyesen tartom magam hason hosszú ideig.
- Anyát is hétrol hétre többet hagyom aludni.
- Esténként már egyre többször sikerül magamtól is elaludni, ezzel is besegítve anyáéknak.
- Már napközben is megengedem, hogy bealtatás után letegyenek a kiságyamba.
Nekem már az is ajándék lenne, ha ki tudnád űzni a pocimból a hasfájást okozó manókat!
De azért pár csokit is szívesen megennék ám ;o)
Köszönöm szépen!
Várom, hogy találkozzunk és megrángathassam a szakálladat!
Harcsa Viktória
A napunk érdekesen alakult, mert anya hiába kért egész nap, hogy aludjak ügyesen, hogy jól bírjam az estét, nekem valahogy nem volt kedvem, így csak kétszer aludtam alkalmanként 20 percet. Aztán mikor már készülni kellett volna, beálmosodtam. De hiába aludtam el, az izgalomban felriadtam, így megint nem sikerült aludni. Utolsó pillanatban toppantunk be (a kocsiban még aludtam egyet odafele), és a nagy gyerekzsivaly fel is ébresztett rögtön. Sok szaladgáló kisgyerek volt, rengeteg felnőtt, sok lufi és mindenféle színes dolgok mindenhol. Zene is szólt, és két fekete krampusznak nevezett vmi játszott a gyerekekkel. Nagyon tetszett a dolog, nem győztem mindent megfigyelni :o) Aztán jött a Mikulás bácsi, és a gyerekek énekkel fogadták. Sorra mindenkit magához hívott, megdícsérte őket, és nagy ajándékot kaptak. Aztán én is sorra kerültem, anya gyorsan oda is vitt a hosszú szakállú bácsihoz és krampuszaihoz. Úgy látszik megkapta a levelem, mert engem is megdícsért sok mindenért, és a krampuszokkal együtt varázsszóval űzték ki a manókat a pocimból (anya nagyobb zavarban volt mint én):
Én is kaptam ajándékot is, amit anya lenyúlt, mégcsak jól szemügyre se tudtam venni... Mindenesetre akkora zsákban volt, hogy én is bőven beleférek :o)
