Már a 38. héten is túlleszünk holnapra, és még mindig egyben.
Mostanra anya talán már minden halaszthatatlant elintézett, ügyesen kivártam mindent. Már a nagyi is ráér nekünk segíteni ha érkezek, és vasárnap már a nagynénim is megérkezett, és jól megszeretgetett. Őt is megvártam. Még a hideg front (melyik hideg front?? Mert mi itt Kispesten nem nagyon érezzük...) sem hatott rám. Igen nagy a kánikula mostanság, és ezt már nehezen bírjuk. Anyu alig bír talpon lenni, a konyhában meg a kánikulára még a gőz is rátesz egy lapáttal, a minap is kisebb hőgutát kapott. Közben már alig bírta tenni a dolgát, és állandóan leejtett mindent, csörömpölt, folyamatosan rámhozta a frászt, aztán nem győzött lenyugtatni és bocsánatot kérni tőlem.
Hát ezek után már serénykedni kéne kifele, anyu néha érzi is ahogy töröm az utat. A minap elment kiiratni magát táppénzre, és a 10 perces utat jó 20 perc alatt sikerült megtennie kőkemény feszítő pocakkal, egyik kezével tartania kellett a hasát, és már-már úgy érezte, hogy lassan kipottyanok, annyira nyomtam magam lefele. Persze mikor mesélte utána apunak, ő csak nevetett, hogy "álmodik a nyomor", de én tényleg ügyködök itt kifele.
Ezek után jó csalódott volt, mikor pénteken a fehér köpenyes bácsi azt mondta, hogy semmi változás a múltkori alkalomhoz képest. Na meg én is letörtem. Hát ezért dolgoztam itt serényen?? Mások azzal nyugtattak minket, hogy sokan teljesen zárt méhszájjal mennek szülni, szóval még úgy is beindulhat a szülés simán. Mi ehhez képest így is jól állunk.
Én mostanra már szép adag "kakit" gyűjtöttem össze a beleimben (meconiumnak, vagyis magzatszuroknak hívják). Ennek nem szabad kikerülnie a magzatvízbe, mert az nem jelentene jót számomra, szóval erre figyelnem kell, hogy majd csak odakint dugjam a nővérkék orra alá. A körmeim pedig már túlnőttek a körömágyon, így jól fog jönni az újszülött kesztyű amit anyuék vettek. A tüdőm, agyam és idegi funkcióim persze továbbra is fejlődnek még, dehát ez tinédzser koromig meg sem áll majd.
Méretem az okosok szerint mostanra kb. 50 cm és súlyom legalább 3000 gr.
Ma ünnepeljük anyu névnapját. Kíváncsi vagyok az enyém mikor lesz... Azt mondja anyu, mostmár indulhatnék akár, kint is jó dolgom lesz, gondoskodnak majd rólam és szeretni fognak ott is. Remélem megbízhatok bennük... Már mindenki nagyon vár. Kíváncsi vagyok a kinti világra... Vajon olyan, mint amilyennek innen bentről elképzeltem? Itt bent már megszoktam, és biztonságos, bár igaz, hogy már tényleg nagyon szűk... Menjek vagy maradjak?
Sütivel és hazai ízekkel örültünk a nagynénim érkezésének:
