A kutyaugatást tökélyre fejlesztettem: kis kutyásan is, nagy kutyásan is tudok ugatni.
Miáúúzni is tudok, és "kukkúúúú"-zni is (kukkurikú). A kocsikra vagy kocsizás közben pedig mondom, hogy "brrrr".
"Sss!"-t is tudok és az újjamat is a számhoz rakom. Eszter mindig többet alszik, mint én, és anya mindig csitít engem, hogy hagyjam őt aludni, aztán eltanultam tőle. Akkor is szoktam csinálni, ha nem akarom, hogy énekeljenek, mondokázzanak nekem.
A "kekkő"-t is sokat mondogatom. Amikor a lányok mondták, hogy "kettő", én utánuk mondtam, hogy "kekkő", és azóta többször is mondogattam. Aztán amikor számoltak, hogy 1, én mondtam utána, hogy "kekkő". Ebből pedig jött a "geegő". Anya felkapta a fejét erre, és mondogatta, hogy "Gergő tata", én meg mondtam vissza, hogy "Geegő".
A Family Frost-os kocsi zenéjét is utánozgatom, amikor erre jár és halljuk őt.
A székeket fel tudom állítani, odatolom a villanykapcsolókhoz és kapcsolgatom a villanyt, a kiskapuhoz a lépcső alján és nyitogatom a zárat, a kamra ajtóhoz és kinyitom a kilincset, a konyha pulthoz, mosogatóhoz, tűzhelyhez is! Anyának nagyon résen kell lenni...És persze nem hagyom magam, újra és újra visszatolom a széket vagy másik széket, mérgelődök, veszekedek, ordítok, csapkodok, hogy anya nem engedi.
A testrészeimet is nagyon jól ismerem már egy ideje, ezt eddig elfelejtettük lejegyezni.
