A beszédem még mindig nem indult meg, de egyre több dalt pápá-zok vagy dúdolok el szép tisztán és felismerhetően (pl. a Két szál pünkösdrózsát, a Volt nekem egy kecském-et, stb) s amikor a kocsiban zenét hallgatunk, már éneklem azt az 1-2 szót az énekekben, amit tudok mondani.
Teljesen megvadultam...Már egy jó ideje csapkodok ha valami nem tetszik, de most nagyon felfokozódott az agresszió bennem (valószínű a dackorszak mellett a kistesó érkezése is közrejátszik benne). Nagyokat csapok és rugdosok ha valami nem tetszik, de néha csak úgy is, főleg Vikire, de Danit se kímélem (pedig máskor annyira kedvesen szeretgetem, és minden reggel örülök, amikor végre felkel, és minden este neki akarok elsőként jó éjt puszit adni). És anyáék is sokat kapnak, pl. amikor sehogy se tudnak rábírni a pelus cserére, és végül rákényszerítenek, vagy öltözködéskor, stb, bármikor, amikor nem azt akarom, amit ők, és hát valljuk be, ez mostanában elég gyakran előfordul (az a ritka, amikor nem így van).
Ez az akaratoskodás sok mindenre rányomja a bélyegét... A napom általában úgy telik, hogy reggel eljátszogatok, aztán kimegyünk kicsit, azt nagyon szeretem. És amikor bejövünk, kezdődik a hiszti... Kézmosásnál az a baj, hogy nem pancsolhatok kedvemre akár órákon át, aztán 3x levetkőzök, amitől anya már kiborul, aztán nem akarok menni ebédelni, hiába kergetnek, nem vagyok hajlandó asztalhoz ülni, majd mikor mégis odaülök, mert inkább ez mint aludni menni, akkor kezdődik a hiszti a kaja miatt (még akkor is, ha végül 4x is kérek belőle). Aztán ha végre sikerült megebédelni, akkor menekülök az alvás elől. Ha ezen is túljutunk, alszok egy jót, aztán kezdődik a hiszti az ébredéssel, és tart sokszor órákon át, de ennek még senki nem tudja az okát... Ahogy felébredek rázendítek, és onnantól abszolut semmi se jó. Aztán ha megérkezik Viki az oviból, akkor vele is vitázunk mindenen (pedig nem rég még olvadozott anya, hogy milyen édesek vagyunk együtt), ő mindent el kellene szenvedjen, de én minden apróságra fülsüketítő sírásba kezdek (elvégre ez a dolga egy kistesónak, nem? - csak a Dani meg ne hallja!). Aztán este ismét időhúzás és menekülés a vacsora, a fürdetés, a fogmosás, az öltözködés és az alvás elől, de azt már micával ketten csináljuk :o) És végül már éjszaka is újra ébredezni kezdtem, minden éjjel felsírok 2-3x (bár nem mindig ébredek fel).
Szóval ilyen az életem 25 hónaposan, a dackorszak tetőfokán egy tesó érkezése után.
Szép Adventet mindenkinek! A mienk elég hangosnak igérkezik :/
